Nóri először egy díszítetlen hosszú kétrétegű fátylat akart, amivel nagyon meg volt elégedve, de – nem sokkal az esküvő előtt – meggondolta magát. Kicsit félve írt, hogy nagyon szép ez a  fátyol és nem is baj, ha nemet mondok, de kidíszíteném neki a ruhájához illő gyönggyel és egy kis flitterrel. Hát benne volt néhány éjszakám hogy kívánságát teljesítsem, de megoldódott és a végeredmény nekem és legfőképp neki is tetszett.

Azért is emlékezetes számomra még, mert ő volt az első menyasszonykám, akit sikerült meglesnem. Akkor értem oda a templomhoz mikor ő kiszállt a menyasszonyi autójából. A nagy fátyolzuhatagtól sajna nem sokat lehetett belőle látni, de ezt megpróbáltam előnyként felhasználni és elbújtam a tömegben. Mindenki szépen elfoglalta a helyét Nóri ekkor még gyors felkapta csipkés boleróját és meg is szólalt az orgona. Teljes pompájában indult neki az oltárhoz, amikor is meglátott és fülig ért a szája, talán még azt is elmondhatom magamról, hogy utolsó menyasszonyi, levegőben szálló pusziját is én kaptam. A képek tanulsága szerint Nóri gyönyörű volt és boldog.

Ezúton is kívánok nektek sok boldogságot akárhova is kerüljetek ebben a nagyvilágban.